2013. április 8., hétfő

Kedves tavaszi virágkoszorúk


Vasárnap délután van és " csendes pihenő" . Alszanak a gyerekek. Hét ágról süt a nap. Idetűz az íróasztalra.
Akár azt is gondolhatnám, hogy nyár van.
A rendszerünket is felrúgtuk és ebéd után kimentünk az udvarra. Én kertészkedtem, a lurkók homok tortát sütöttek. Finom diósat nekem!!!
Tele pocak, friss levegő, remélem hosszú alvás lesz, mert még vendégek is jönnek késő délután.

A múlt héten egyáltalán nem voltam a szavak embere, mert arra már nem volt időm. Írtam, hogy egyedül leszek napokig. Így is volt! Viszonylag zökkenő mentesen éltük hármasban az életünket.
A következő ilyen alkalomtól legalább már nem fogok úgy tartani.

Szabad perceimben, amikor nem a bloggal foglalkozom én mindig alkotok fejben. Én így tudok kikapcsolni ill. nem tudok kikapcsolni.
Ez nem mindig kézzel fogható dolgot jelent, bár gyakran azt is.
Szakadó esőben kertet terveztem a múlt héten a lakásban. Virágokat rendeltem.
A fő " blog írásra buzdítóm" egy óra múlva hoz nekem egy szelíd gesztenye fát. Lesz végre idővel árnyék is a kertünkben :-)
Remélem a héten minden  a helyére kerül. A kertünket több éven át folyamatosan alakítgattuk édesapámmal. Tavaly már beteg volt és elengedte a kezem. Így tanított meg, hogy önállóan tudjam metszeni, rendezni tavasszal és egész évben. Segítségért persze mehettem,de ő csak csendesen figyelt. Tette mindezt azért úgy, hogy nem fogalmazta meg a célját, de kimondatlanul is tudtam sajnos miért tesz így.  Valóban itt az első tavasz nélküle és remélem látja, hogy jó tanár volt. Jobb nem is lehetett volna!

Legyen boldog, napos hetünk!