2013. július 30., kedd

Vidéki házikó sok szürkével


Írtam nektek, hogy szívemnek oly kedves olvasóval gyarapodott a blogom látogatottsága: a férjemmel.
Viccesen azt a kritikát kaptam, hogy róla soha nem írok :-)
Mostanában sokáig egyáltalán nem is írtam, mert nem volt jó program.
Ezután vegyesek lesznek a bejegyzéseim: hol írok, hol nem írok. Idő és ihlet függvénye :-)
Nem vagyok lakberendező. Ezért eddig sem és ezután sem fogom szakmailag elemezgetni a képeket. Itt szakmázást írott formában nem nagyon fogtok találni, hacsak nem a DIY munkáimat mutatom be.
Sokkal szívesebben írok a családomról, a gondolataimról. A blog indítással is az volt a célom, hogy lekössem magam, legyen plussz feladatom a gyerekeimen kívül is, ami rólam szól, kedvemre való.
Nem utolsó sorban pedig ez a blog a mankóm, az én kis saját világom azóta, hogy elveszítettem az édesapámat. Emlék és hagyományőrzés egyben.
Úgyhogy visszakanyarodva az első soromhoz biztosan fogok írni ezután is az életünkről, az életem szereplőiről és a férjemről. A nagy terveinkről és remélem a mielőbbi megvalósulásukról :-)

Köszönöm, hogy elolvastad :-)