2014. október 30., csütörtök

Hangulatos rönkház

Tegnap úgy éreztem, hogy hirtelen időmilliomos lettem.
Elcsendesült a ház.
Reggel a férjem elvitte a gyerekeket az oviba és délben sem kellett mennem a kislányomért, mert tegnap volt az első nap, hogy  újra próbálkoztunk az óvodában alvással.
A kezdeti nehézségeket úgy próbáltuk könnyíteni, hogy két hónapig ebéd után hazahoztam a lánykát.
A tegnap egész jól ment. Csak így tovább!

A babavárás, a két gyermekünk és az építkezés hármasában igazán pörgős napjaim vannak. A mesterekkel való állandó egyeztetést és a beszerzést gondolom nem kell bemutatnom. Ez az én feladatom.
Szurkolok a jó időért, hogy tudjanak kint haladni, de nagyon várom a következő benti munkafázist is, hogy elkészüljön a babaszoba is időre.

A 35. hétbe léptem. Hatalmas a pocakom.Nagyon várom a kislányom megérkezését, az illatát, a szuszogását...
Csak ennyi félelem ne lenne bennem.
Ugye minden rendben van a babával?! Zökkenőmentesen fogadják vajon az érkezését a nagyok? A férjem megbirkózik a feladatokkal, amíg a kórházban leszünk?
Vajon időben, rendben érkezik? Sajnos sokat keményedik a hasam. Mikulásra vagyok kiírva, de az orvosom szerint már november végével is számolhatok. Majd látjuk, hogy mi lesz az időpont. Programozott császár vár rám, ha nem jön közbe semmi meglepetés.Hát igen! Ez is nyomaszt, hogy a lábamon megyek a műtőasztalra.....Az az izgalom, amíg ott vagy kiszolgáltatva és várod, hogy na na mikor sír már fel....?!

De hamarosan eljön az a perc amikor a kezemben tarthatom a harmadik gyermekemet és ezt annyira, de annyira várom :-)
Potyognak a könnyeim, úgyhogy megyek ovis cuccost vasalni :-)





















































f. http://www.id-interior.ru/